A kígyó (héberül: náhás; görögül: ophisz) a földön a legszélesebb körben elterjedt csúszómászó. Az Északi-sarkvidék felé csökkenő mértékben található, míg az Egyenlítőnél a leggyakoribb. Palesztina területén mintegy harminc fajtája található. Testük nagyobb részét pikkelyek, fejüket és hasukat pajzsok fedik. Laza szerkezetű állkapcsuk miatt szájukat igen nagyra tudják nyitni, ezért a nagyméretű állatokat is le tudják nyelni. Egyes kígyófajták méregfogakkal rendelkeznek, amelyeken keresztül mérgüket az áldozatba tudják juttatni a harapásukkal. Ezek a mérgek hatásukat tekintve kígyó faj tanként eltérőek. A kobráké például az idegközpontra, a viperáké a szívre és a légzőközpontra hat. A több mint kétezer fajnak mintegy 15-18 %-a mérges kígyó. Általában tojásokkal szaporodnak,, de vannak közöttük elevenszülők is.
A Biblia szerzői gyakran úgy fejezik ki magukat, hogy a kígyó a nyelvével mar. Az istentelenekről mondják: ,, Vipera mérget szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg" (Jób 20,16). A zsoltáros a cselszövő embert a következő módon írja le: „Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon" (Zsolt 140,4). Itt arról van szó, hogy amikor a kígyó harmatot vagy esővizet iszik egy kőről nyalogatva, akkor „a nyelvét élesíti", hogy a legközelebbi támadása hatásos legyen. A valóságban a nyelv egy nagyon fontos érzékszerve a kígyónak. Ezért is a cselszövő ember találó képe ez. Az emberi nyelv ártalmas, gonosz szavaival képes éppen úgy halált és sok nyomorúságot okozni, mint a mérges kígyók.
Az Izrael földjén élő 30 féle kígyófaj közül legalább 20 mérges. Ezért érthető, hogy a Szent Földön a kígyó nagyon veszélyes és félelmetes állat. Ennek ellenére Isten kezében eszköz volt, mert amikor az istenteleneket meg akarta büntetni, halált hozó kígyócsapást mért a hitszegőkre. Amósz próféta az utolsó ítélet látomásában azt mondja, hogy lehetetlen az Úr igazságos haragja elöl elmenekülni, mert: „Ha a Kármel tetején bújnak el, ott is felkutatom, és megragadom Őket. Ha a tenger mélyén rejtőznek el szemem elől, ott is parancsolok, és megmarja őket a kígyó" (Ám 9,3). És mindazokat, akik az Úr napját kívánják, így óvja:., Olyan lesz, mini mikor valaki oroszlán elől fut, és medve támad rá, vagy bemegy a házba, kezével a falhoz támaszkodik, és kígyó marja meg" (Ám 5,19).
Amikor Izrael népe a pusztai vándorlás alatt türelmét vesztette és fellázadt Isten ellen, „...mérges kígyókat küldött az úr a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izraelita meghall" (4Móz 21,6). Ez akkor történt, amikor a kánaániak felett győzelmet arattak az Úr segítségévei, mert megtartották fogadalmukat. Majd elindultak a Borhegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edom országát. A nép a győzelem ellenére elcsüggedt az út miatt, Isten és Mózes ellen lázadt, mert szívből megutálta és hitványnak tartotta az Úrtól kapott eledelt. Ezért küldött Isten rájuk mérges kígyókat büntetésül. Sokan meghaltak a kígyók marásától, de amikor a nép megbánta vétkét, Isten adott egy lehetőséget a menekülésre egy oszlopra tűzött rézkígyó által. „...Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt" (4Móz 21,9). Luther Márton a következő megállapítást tette: „Először is a kígyó, amelyet Mózesnek cl kellett készítenie rézből, vörös színű volt, és azokhoz az emberekhez hasonlított, akik vörösek és tűzforróak voltak a tüzes kígyók marása miatt. Másodszor: a rézkígyót jelként egy póznára kellett tűznie. Harmadszor: azoknak, akik meg akartak gyógyulni és élni akartak, fel kellett tekinteniük a póznán lévő rézkígyóra/'
Ez az esemény prófétai előképe az Úr Jézus megmentő kereszthalálának. Őmaga jelentette ki: „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen" (Jn 3,15). Isten az ö Fiát küldte el emberi testben, a bűn testének hasonlatosságában, hogy kárhozatra ítélje a bűnt a testben. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk... " (2Kor 5,21) Ez történt, amikor Krisztust felemelték, amikor ott függött a kereszten. Ahogyan a pusztában a megmart izraelita feltekintett a rézkígyóra és életet nyert, ma is gyógyulást és örök életet nyer az, akit a bűn „tüzes kígyója" ugyan halálra mart, de feltekint Jézus Krisztusra, és elfogadja Őt személyes Megváltójának.
Forrás:Vetés és aratás
