A kecske

2010.09.25 18:37

 

A kecske

 

A kecske (héberül: éz; görögül: aíksz v. eriphos; latinul: capra).

     Párosujjú, a patások alrendjébe, az ún. tülkösszarvúak családjába tartozik. Őseinek a ma már kihalt Capra prísca-t tartják. A kecske az egyik legrégebben háziasított állat. Szarvának alakja szerint számos alnemét különböztetik meg. A bakok fejlettebbek a nőstényeknél. Elterjedésük széleskörű. Megtalálhatók Dél-Európában, Közép- és Dél-Ázsiában, Észak-Afrikában. Általában a he­gyes, dombos vidékeket lakják, szeretik a nedves­ségben dús hegyi növényeket.

    A Bibliában a Capra hircas mambrica fordul elő. Ez a faj nagyobb, mint a nálunk ismeretes. Színűk általában fekete, alkalmanként azonban tarka vagy éppen pettyes (l Móz 30,32). Méretük eléri a 180 cm hosszúságot és a 80 cm magasságot. Bár mindenféle növényt kedvelnek, de kevéssel is be­érik, ezért nevezik a szegények állatának.

     Igen hasz­nos, mert könnyű eltartani, de sok tejet ad (Péld -7.27). Tejéből sajtot és vajat is készítenek. A fiatal kecske húsa jóízű táplálék (5Móz 32,14). Izraelben egyenértékű a bárányokkal, ezért nagy számban tenyésztették. Szőréből takarókat, kelméket és a szent sátor fölé helyezett kárpitot készítették (2Móz lő,7). A bőréből készült tömlőkben folyadékot szállítottak. A kecskéket különösen a beduinok háztartásában dolgozták fel sokrétűen.

    Amikor az állatok legelőt keresnek, van közöttük egy vezető kos, amely elöl megy, és a többiek követik. Hasonlítható ez egy király vezető szerepéhez (Péld 30,29-31).

A Bibliában sok helyen találkozunk vezérbakokkal ill. kosokkal. Amikor Jeremiás próféta a zsidó nép Babilonból való "visszatérését hirdette, mintegy győzelmi "."'menetként ábrázolta őket ezekkel a szavak­éi: „Bujdossatok el (költözzetek el) Bablonból, távozzatok a kaldeusok országából. Legyetek olyanok, mint a kosok a nyáj előtt" (Jer 50,8) A kosok jelentették Izrael felelős vezetőit, akiket az Úr megbüntet, ha visszaélnek bizalmával (Zak 10,3).

    Dániel könyvében a kecskebak szimbolikusan prófétai jelentést hordoz, és a görögökkel kap­csolatban Nagy Sándorra utal (Dán 8,5.21).

    A Szentírásban néhány helyen a bűnnel van kapcsolatban. Rebeka és fia, Jákob a csaknem vak Izsákot két kecskegidából készült étellel és azok bőrével csapta be (l Móz 27,9.16).

    A Példabeszédek könyvében arról olvasunk, hogy a bárányért ruhát, a kecskéért mezőt lehetett vásárolni, tehát fizetőeszközként használták (Péld 27,26). A kecskebakok az akkori világpiac fontos kereskedelmi fizetőeszközeként szerepeltek más ál­latokkal és készítményekkel együtt (Ez 27,21).

    A kecsketeje a legkedveltebb ital volt, amely eledelül szolgált a családoknak és azok szolgálói­nak (Péld 27,27). A zsidók a kecskegödölyéket elő­szeretettel az anyaállat tejében főzték meg, de az áldozatra szántakat anyjuk tejében nem volt sza­bad megfőzni, ez volt az áldozati előírás (2Móz 23,19; 34,26).

    Az Újszövetségben, amikor az Úr Jézus az Em­berfia dicsőséges megjelenéséről beszél, azt mondja, akkor összegyűjtetnek mind a népek, Ő pedig elvá­lasztja egymástól őket, ahogy a pásztor a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb, a kecskéket bal keze felé állítja, ahol a kecskék a hitetleneket jelentik (Mt 25,31-33).

    A Zsidókhoz írt levél a bűnre és az engesztelő áldozatra többnyire ugyanazt a szót (héberül: chattath) használja. Jellemző módon az engesztelő áldozatnál a kecske a leggyakrabban előírt és hasz­nált állat (3Móz 4,23.28; ~5,6; 4Móz 28,15). Ezért is jelent megfelelő előképet a kecskeszőr kárpitborí­tás a szent sátor felett, ami az Úr Jézust, az egyetlen bűntelent (2Kor 5,21) ábrázolja, aki az emberek bű­néért egyszer és mindenkorra feláldozta magát: „ ...egyetlenegy áldozatával Örökre tökéletessé tette a megszentelteket" (Zsid 10,14).

 


Forrás:Vetés és aratás