A kecske (héberül: éz; görögül: aíksz v. eriphos; latinul: capra).
Párosujjú, a patások alrendjébe, az ún. tülkösszarvúak családjába tartozik. Őseinek a ma már kihalt Capra prísca-t tartják. A kecske az egyik legrégebben háziasított állat. Szarvának alakja szerint számos alnemét különböztetik meg. A bakok fejlettebbek a nőstényeknél. Elterjedésük széleskörű. Megtalálhatók Dél-Európában, Közép- és Dél-Ázsiában, Észak-Afrikában. Általában a hegyes, dombos vidékeket lakják, szeretik a nedvességben dús hegyi növényeket.
A Bibliában a Capra hircas mambrica fordul elő. Ez a faj nagyobb, mint a nálunk ismeretes. Színűk általában fekete, alkalmanként azonban tarka vagy éppen pettyes (l Móz 30,32). Méretük eléri a 180 cm hosszúságot és a 80 cm magasságot. Bár mindenféle növényt kedvelnek, de kevéssel is beérik, ezért nevezik a szegények állatának.
Igen hasznos, mert könnyű eltartani, de sok tejet ad (Péld -7.27). Tejéből sajtot és vajat is készítenek. A fiatal kecske húsa jóízű táplálék (5Móz 32,14). Izraelben egyenértékű a bárányokkal, ezért nagy számban tenyésztették. Szőréből takarókat, kelméket és a szent sátor fölé helyezett kárpitot készítették (2Móz lő,7). A bőréből készült tömlőkben folyadékot szállítottak. A kecskéket különösen a beduinok háztartásában dolgozták fel sokrétűen.
Amikor az állatok legelőt keresnek, van közöttük egy vezető kos, amely elöl megy, és a többiek követik. Hasonlítható ez egy király vezető szerepéhez (Péld 30,29-31).
A Bibliában sok helyen találkozunk vezérbakokkal ill. kosokkal. Amikor Jeremiás próféta a zsidó nép Babilonból való "visszatérését hirdette, mintegy győzelmi "."'menetként ábrázolta őket ezekkel a szavakéi: „Bujdossatok el (költözzetek el) Bablonból, távozzatok a kaldeusok országából. Legyetek olyanok, mint a kosok a nyáj előtt" (Jer 50,8) A kosok jelentették Izrael felelős vezetőit, akiket az Úr megbüntet, ha visszaélnek bizalmával (Zak 10,3).
Dániel könyvében a kecskebak szimbolikusan prófétai jelentést hordoz, és a görögökkel kapcsolatban Nagy Sándorra utal (Dán 8,5.21).
A Szentírásban néhány helyen a bűnnel van kapcsolatban. Rebeka és fia, Jákob a csaknem vak Izsákot két kecskegidából készült étellel és azok bőrével csapta be (l Móz 27,9.16).
A Példabeszédek könyvében arról olvasunk, hogy a bárányért ruhát, a kecskéért mezőt lehetett vásárolni, tehát fizetőeszközként használták (Péld 27,26). A kecskebakok az akkori világpiac fontos kereskedelmi fizetőeszközeként szerepeltek más állatokkal és készítményekkel együtt (Ez 27,21).
A kecsketeje a legkedveltebb ital volt, amely eledelül szolgált a családoknak és azok szolgálóinak (Péld 27,27). A zsidók a kecskegödölyéket előszeretettel az anyaállat tejében főzték meg, de az áldozatra szántakat anyjuk tejében nem volt szabad megfőzni, ez volt az áldozati előírás (2Móz 23,19; 34,26).
Az Újszövetségben, amikor az Úr Jézus az Emberfia dicsőséges megjelenéséről beszél, azt mondja, akkor összegyűjtetnek mind a népek, Ő pedig elválasztja egymástól őket, ahogy a pásztor a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb, a kecskéket bal keze felé állítja, ahol a kecskék a hitetleneket jelentik (Mt 25,31-33).
A Zsidókhoz írt levél a bűnre és az engesztelő áldozatra többnyire ugyanazt a szót (héberül: chattath) használja. Jellemző módon az engesztelő áldozatnál a kecske a leggyakrabban előírt és használt állat (3Móz 4,23.28; ~5,6; 4Móz 28,15). Ezért is jelent megfelelő előképet a kecskeszőr kárpitborítás a szent sátor felett, ami az Úr Jézust, az egyetlen bűntelent (2Kor 5,21) ábrázolja, aki az emberek bűnéért egyszer és mindenkorra feláldozta magát: „ ...egyetlenegy áldozatával Örökre tökéletessé tette a megszentelteket" (Zsid 10,14).
Forrás:Vetés és aratás
