A hal
A halak (latinul: pisces; görögül: ikhtüsz) a gerinchúrosok törzséhez tartoznak, számos osztályra és családra oszthatók. Tágabb értelemben ide sorolható a legtöbb vízi életmódot folytató hal jellegű állat. Vázrendszerük porcos vagy csontos. Testüket általában pikkelyek borítják, de vannak csupasz bőrűek is, valamint olyanok, amelyeknek összenőtt pikkelyei csontlemezekből álló páncélt képeznek.
A Biblia nem nevez meg egyetlen halfajtát sem, hanem gyűjtőnéven említi őket (l Móz 1,26). A mózesi törvényeknek megfelelően, a többi állathoz hasonlóan tiszta és tisztátalan kategóriába sorolja őket(3Móz 1l,9-10).
A hal fontos tápláléka volt Izrael népének. Amikor a pusztában vándoroltak, gyakran gondoltak vissza Egyiptomra, ahol bőven volt hal, olcsón vehették, és ehettek, amennyi jólesett: „Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát... Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül" (4Móz 11,5-6).
A Földközi-tenger halait a kereskedők szállították Júdea falvaiba, városaiba és magába Jeruzsálembe is. Amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból Jeruzsálembe, a város egyik kapuját, ahol halat árusítottak, elnevezték „Hal-kapu"-nak: „A Hal-kaput Hasszenáá fiai építették..." (Neh 3,3)
A Genezáret-tava különösen gazdag volt halakban, de bőven találtak a Jordánban és mellékfolyóiban is. Az Újszövetség sok tengeri és tóparti helyet nevez meg, ami halakkal van kapcsolatban. Bétsaida például azt jelenti: „halászat háza". Ebben a faluban sok csodát tett az Úr Jézus, mégis kevesen fogadták el Őt. Itt vendégelte meg az Ötezer embert (Lk 9,12-17). Itt gyógyította meg a vakot (Mk 8,22-25). Itt kiáltott fel Jézus a következőképpen: „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák,... régen megtértek volna zsákban és hamuban" (Mt 11,21).
Kapernaumot az Úr Jézus sokszor felkereste, saját városának is nevezte (Mt9,l). Itt hívta el tanítványainak Simont és Andrást, amint hálót vetettek a halfogáshoz. Itt hívta el Mátét, a vámszedőt is: „Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: » Kövess engem!« Az felkelt és követte Őt" (Mt 9,9).
A halászat nehéz és sokszor veszélyes mesterség volt. Általában hálóval dolgoztak, vagy horgot vetettek ki. Amikor Jézus Péterrel a templom-adóról beszélt, azt mondta neki: „ ...menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted" (Mt 17,27).
Előfordult, hogy Urunk halászcsónakból tanított, példázatokat mondva (Mt 13,1-3), vagy a mennyeknek országát írta le a halászathoz hasonlítva: „Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt"(Mt 13,47). Amikor az imameghallgatásról beszél, ezt kérdezi: „Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki?" (Mt 7,9) Az Úr Jézus a feltámadása után, amikor halászó tanítványait megvendégeli a parton, sült hallal és kenyérrel kínálja őket (Jn 21,9).
A Bibliában sokszor szerepel a hal szimbólumként. Isten az ítéletben szárazra veti a krokodilokat és a halakat (Ez 29,3 kk). A veszedelemmel kapcsolatosan olvassuk a Prédikátor könyvében: „Ahogy a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek,...ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje" (Préd 9,12). A Jónást elnyelő hal pedig félreérthetetlenül az Úr Jézus halálának és feltámadásának az előképe (Mt 12,40). Az evangélium hirdetése emberhalászattal van bemutatva (Lk 5,10).
A keresztyének - már igen korán - Krisztushoz tartozásukat hal ábrázolásával fejezték ki. A hal görög szava ( ikhtüsz), öt görög szó kezdőbetűjéből áll össze, amely kifejezte az ő hitvallásukat:
Iesous, Khristos, Theou, Yos, Soter
Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó
Forrás:Vetés és aratás
